Agnoszkálás (XII. 12.)

(„H. Sz. Jelenései”-ből)
A szervetlen megőrzi arcát,
legföljebb megkoptatják egy kicsit
az évmilliók. De az élőt, a szervest
hamar romló anyagból gyúrták.
Megrothad a földre hullott káposztafej.
Hatalmas pocakot növeszt a vízi hulla.
Arca püffedt lesz és lila.
Elmosódik közöttük a különbség.
A káposzta is elfogy, a kecske is éhen marad.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]