A vágóhíd (XII. 10.)

Minden ott áll, ahova nem való.

A megdicsőült, hős szobor

egy világítóudvar fenekén,

az átszellemült szerelmi költemény

egy illemhely falán.

H. Sz. vérfoltos köténnyel,

kezében bárddal,

simára borotvált arc helyett

szakállasan, bajuszosan,

kidüllesztett, pohos hassal áll

a vágóhíd bejáratánál.