Véríz (XII. 4.)
| Emlékszem ízére a vérnek, |
| mikor, néhány nappal műtét után, |
| fuldokolva ébredtem éjszaka, és undorító, |
| vasízű vért köhögtem keservesen a tálba. |
| De nem feledtem el a friss vér |
| eleven, sós ízét sem, mikor |
| egy lánnyal egymás ajkába haraptunk |
| csók közben, esőzuhogásban, egy kapualj |
| sötétjében, ahová nem tudnék |
| még hogyha ezen múlna is mindkettőnk élete. |
|
|