Egy világos pillanatban

Ha nem vigyázol, ellep a szemét, mint a nagyvárosokat, ahol a sztrájkoló utcaseprők sutba vágták szerszámaikat! Ha nem vigyázol, élve megrohadsz, elviselhetetlen bűz árad szájadból, orrlyukaidból! Menekülj tőle, aki megfertőz minden szavával, aki minden tettével megaláz akaratlanul, aki lehet mások számára virágzó csipkebokor vagy pergetett méz, de neked méreg marad mindörökké! Menekülj, vagy vonásaidra kiül a kábítószerélvezők bamba vigyora, járókelőktől tarhálsz pénzt az utcán, kéréssel, fenyegetéssel! Előbb-utóbb csúszómászó féreggé vagy orgyilkossá aljasít, ha nem küzdesz ellene. Mit ér, hogy férfi voltál, ha az ő számára többé nem vagy az? Mit ér elméd, ha már csak habzó szájjal dadogó epilepsziásként, a beteljesületlen vágyak rángógörcsében vonaglasz egy koszos rongydarabon, a puszta földön, a sárban? Ragadj inkább kést vagy beretvát, csonkítsd meg testedet minél előbb! Legyen ágyékod ugar, ahol az eke hiába szánt barázdát! Nyeld el a vetőmagot, és ne hagyd kicsírázni! Jobb a terméketlenség a mindent tűrő alázatnál. Kedvesebb az égnek az őszinte káromlás is a képmutató imánál. Mindenért magadat okold, mindenért te vagy felelős, nem ő, aki érzéketlenül átlép rajtad, akár egy holttetemen, míg a földön heversz, aki sírodra tapos abban a hitben, hogy úgysem fáj a halottnak, ő, aki nem gonosz, csak érzéketlen, aki nem is sejti, mit tett veled, s ha a szemébe mondanád, képzelgőnek hinne, vagy őrültnek. Menekülj előle a pusztába, és ha ujjaid önkéntelenül az ő arcát rajzolják a homokba, talpaddal semmisítsd meg rajzodat! Hallgass! Ne igyekezz fölvilágosítani őt arról, amit úgysem ért, hiszen más-más nyelven beszéltek. Ugyanaz a fogalom mindkettőtöknek mást jelent. Hallgass! Mert bármit, amit mondasz, megbánhatsz, szégyellhetsz utóbb. Inkább harapd el a nyelvedet: ha azután az ő testébe harapsz bele ragadozó módjára, legalább nem várhat többé magyarázatot tőled, te néma dúvad!