Az elvarázsolt pillanat

1 Az elvarázsolt pillanat, mikor féltett titkokat olvas ki a szem egy idegen szemből, mikor a statikus elektromosság szikráitól sercegő hosszú haj vízesésében megmártózik arcunk, mikor egy alig észrevehető, apró szőrszálra bukkanunk egy mellbimbó holdudvarában, mikor belátjuk, hogy nem vezet út a legszebb testen át sem az örökké szomjazott lényegig, mikor az utcák elnyelik távozó lépéseinket, mikor a megsejtett vetélytárs letéphetetlen álarcot visel, mikor téveszmék fojtogatnak, mikor az aljasságot is megengedhető eszköznek tekintjük, mikor végül beáll a zsibbadás órája, s reszketve kinyújtjuk kezünket az önismeret méregkeserű poharáért…   2 A várakozások előszelében hajladozik a nádkönnyű gyanakvás, a cseppfolyós szavak patakja igazat és hazugságot felváltva görget, két, egymás számára érinthetetlen szellem áthatol a falakon, a szobák érett, felhasadt gyümölcse sötétséget s pondrókat rejteget, a tudás magva föl nem törhető; mikroszkópon át látható véglények úszkálnak az önimádat tócsájában, de az elégedett arc csupán önmagában gyönyörködik, nem szűri tisztává májfoltjait, szemölcseit és ráncait, a vaksi látás elmosódott világában lubickol legszívesebben, már csak ott tud hibátlanul ragyogni…