Városligeti táj
Mintha nem a Városligetben,
nem a jelenben
állnának ezek a fák,
hanem a század elején, messze délen,
egy elviselhetetlenül
tikkasztó nap alkonyatán,
amikor a márványpadlós szobákból
előmerészkednek a gyarmati tisztviselők,
és hazagondolnak,
ahol örökké köd szitál, szürke eső könnyezik.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]