Csendélet
Tudjuk, hogy jelentéktelen |
tárgyak vagyunk, semmi egyéb. |
Korsó, pohár, üvegek, gyümölcsök |
Jelentőségünket egyedül a művésznek |
köszönhetjük, aki saját titkát |
zárta belénk, rajtunk keresztül fejezte ki |
önmagát, vagy önmagán keresztül minket. |
Tudjuk, hogy nélküle mi sem kerültük volna el |
a szemétdombot, a fölöslegessé vált holmik vesztőhelyét. |
|
|