Gyászbeszéd

(Vágyálom)
Itt nyugszik a nagy férfiú,
s mi körülálljuk kegyelettel.
Mindig az igazság harcosa volt:
nemcsak a régieket
bírálta kemény szavakkal,
hanem kortársairól is
elmondta véleményét könyörtelenül,
amellett mégis kíméletesen,
mivel gondosan megvárta elhunytukat,
mikor már nem eshettek rosszul nekik
állításai. – (Igaz, nem is cáfolhatták meg azokat).
Gyakran megjósolta utólag
a már bekövetkezett történelmi eseményeket,
(persze, antedatálva).
Bátran síkraszállt minden igaz ügyért,
a saját biztonságával sem törődve.
Például, annak idején,
mikor a gázkamrákban elpusztítottak számáról értesült,
nem habozott kijelenteni:
„Ejnye! Ejnye! Ez már kicsit sok!”
E tényt még Ferdítő Ferdinánd is
megerősíti emlékiratainak
„Amire nem emlékszem pontosan”
című fejezetében.
Egyébként, minden tekintetben
a gyakorlat embere volt:
parkolt a parkokban,
kertelt a kertekben,
vizelt a vizekben,
bár mások is fürödtek közelében.
Harcolt szóban és írásban
a luftballonhámozás technikájának tökéletesítéséért,
a műszúnyogok és műbolhák gyártásának termelékenységéért,
az öngól-rúgási prémium bevezetéséért,
a nyomdai átfutási idők meghosszabbításáért.
Egyszóval, nemhiába élt!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]