A félkör háromszögesítése
Csördíts pofájába az embereknek.
Aztán, ha már mindegyik csupa fül,
nem árt egy vasdorongot is szerezned,
s mint gyermekekhez, oly szemtelenül
szelíden s túl egyszerűen kell beszélned
dolgokról, mikről nincs is tudomásod.
Majd kérd bocsánatát minden személynek,
hogy a képébe kellett belemásznod.
S ha győztél, menj szomorúan, kisütve
valami élcet. S ne törődj velük te.
Joachim Ringelnatz
Egy naplopó naplójából
| Véglegesen száműzettél a házból, |
| ahol sohasem volt külön szobád, |
| de vackod mégis, amin alhattál, |
| míg behunyt szemed a kocsmai |
| pipafüst marására emlékezett. |
| A bádogasztalkán szegényes |
| tárgyak: egy becsukott bicska, kétes |
| tisztaságú zsebkendő, a széken egy vérfoltos ing, |
| egy rojtos szélű nadrág, patkóforma |
| tárca, némi aprópénzzel. Nem ölelgetted |
| a fűtetlen kályhát a kialvatlan reggeleken. |
| Áll-e valahol az a ház? Állt-e valaha is |
| benyelte a feledésbe ment álmokkal együtt. |
| Künn már virradt, fura szöszmők |
| úsztak a szélben, egy házaló |
| lyukas batyujából a toll, vagy |
| akasztottak foszló szakállcsomói. |
| Novembert láttad, amint nyurgán, |
| pocsolyákon, kékülő ujjait |
| leölt ludak vérébe mártja, |
| abban melengeti, azután kurta és badar |
| versikéket mázol a házfalakra. |
| Majd elkanyarodott az út, a szívós |
| gazban nem maradtak meg a lábnyomok. |
| Lehetetlen volt ugyanott időzni, |
| sokáig megülni egy helyen, a nyugtalanság |
| hajtott mindenfelé. Ki tudja, |
| mit kerestél, hiszen magad se tudtad, |
| mikor holtfáradtan hevertél le |
| egy boglya tövében vagy a kukoricás |
| menti árokparton. A kanásztülök |
| gyászindulót fújt már fölötted, |
| amikor észbe kaptál, és vakaródzva |
| jelezted, élsz még, sőt a butykos is |
| csak félig üres. Feltápászkodtál, |
| hogy tovább tántorogj toronyiránt. |
| Leloptad volna a napot is az égről, |
| hogy elidd az árát, de a karod |
| túl kurta volt, ezért csak a magad módján |
|
A félkör háromszögesítése
| Kik akarják a félkört háromszögesíteni? |
| Akik abban a hitben élnek, hogy a félkör háromszögesíthető. |
|
| Ők, a bölcsek, akik előre megalkotják |
| a korszerű művészet elméletét, |
| és kötelezővé teszik minden alkotó számára. |
| Ők, a tudós kísérletezők, |
| akik hormonokkal kezelik a kerti törpéket, |
| hogy felnőhessen az óriások nemzedéke. |
| Ők, a bábáskodók, akik az újszülöttet kiöntik |
| a fürdővízzel együtt, majd a placentát |
| a leggondosabb nevelésben részesítik. |
| Ők, a szakemberek, akik előadást tartanak a dohányzás |
| ártalmairól, azután sürgetik a dohánytermelés |
| föllendítését, a dohánygyárak szaporítását. |
| Ők, a jótékonykodók, akik színes televízióval |
| látják el a vakok intézetét. |
| Ők, az örök buzgólkodók, akik fölöslegesen is |
| áthelyezik évente a villamos- és autóbusz-megállókat, |
| majd újra visszahelyezik, csak hogy nélkülözhetetlenségük |
| látszatát fenntarthassák. |
| Vagy ők, akik felülvizsgálatra rendelik be a féllábúakat, |
| akik már a tavalyelőtti sorozásra is |
| Ők, a mezőgazdasági szakemberek, akik elvetik a földbe |
| a tarhonyát, és meglepődnek, |
| hogy a kedvező időjárás hatására se kel ki. |
| No meg ők, akik arról írnak értekezést, |
| hogy a milói Vénusz anyja |
| Contergan-tablettát szedett terhessége alatt, |
| azért lett lánya mindkét karja csonka. |
|
|
A szerző megjegyzése: Sajnos, mikor ezt a verset írtam, nem sejthettem, hogy a Magyar Televízió „Kapcsoltam” című műsorában hamarosan megoldják a kör négyszögesítését is, amin a világ legkiválóbb matematikusai háromezer éven keresztül hiába törték a fejüket. Vigyázzunk! A gyufát és a golyóstollat is magyar ember találta fel először, mégis idegeneknek jutott a dicsőség és a haszon. Szélesebb körben kellene a Televíziónak ismertetni ezt a szenzációt, hogy ne ismétlődhessék meg még egyszer hasonló fatális véletlen. Ha költeményem írásakor tudok már a bekövetkezendő nagy felfedezésről, nyilván én is nagyobb fába mertem volna vágni a fejszémet. |
|
Gyászbeszéd
| Itt nyugszik a nagy férfiú, |
| s mi körülálljuk kegyelettel. |
| Mindig az igazság harcosa volt: |
| bírálta kemény szavakkal, |
| elmondta véleményét könyörtelenül, |
| amellett mégis kíméletesen, |
| mivel gondosan megvárta elhunytukat, |
| mikor már nem eshettek rosszul nekik |
| állításai. – (Igaz, nem is cáfolhatták meg azokat). |
| Gyakran megjósolta utólag |
| a már bekövetkezett történelmi eseményeket, |
| Bátran síkraszállt minden igaz ügyért, |
| a saját biztonságával sem törődve. |
| mikor a gázkamrákban elpusztítottak számáról értesült, |
| nem habozott kijelenteni: |
| „Ejnye! Ejnye! Ez már kicsit sok!” |
| E tényt még Ferdítő Ferdinánd is |
| megerősíti emlékiratainak |
| „Amire nem emlékszem pontosan” |
| Egyébként, minden tekintetben |
| bár mások is fürödtek közelében. |
| Harcolt szóban és írásban |
| a luftballonhámozás technikájának tökéletesítéséért, |
| a műszúnyogok és műbolhák gyártásának termelékenységéért, |
| az öngól-rúgási prémium bevezetéséért, |
| a nyomdai átfutási idők meghosszabbításáért. |
|
Két groteszk
| Rosszabbak bárkinél az érzékeny halottak, |
| arcuk tövisbokor, vérük fekete, mérgező tej, |
| méltatlankodnak, ha a fakéregbe bújva kell aludniuk, |
| hogy a kirándulóknak meglepetést ne okozzanak, |
| se kisgyermekeiknek ijedelmet. |
| Álmukban egy mélyebb álom lakik, |
| amiről nem tudnak az élők. |
| Jó, hogy nincsen nyelvük, különben szószátyárok, |
| fogadatlan prókátorok bőven akadnának közöttük. |
| Tanácsuk helyrehozhatatlan hibák jégvermeibe csalna, |
| nem érne többet a fürdés közben mellettünk elúszó |
| halak árnyékánál, ehetetlen bogyóknál. |
| Én tudom ezt, mivel hittem nekik, |
| a tölgyfákra vitorlát feszítettem, |
| hajókormánnyal szereltem föl a disznóólat, |
| könyveket vásároltam drága pénzért, |
| mik szart sem érnek. Nézzetek ide! |
| Szürkére festettem a bal fülem, |
| én balfácán, kegyeletből irántuk. |
| Hegyes lábszárcsontjukkal farba döftek, |
| és egy feketemárvány síremlék tetejéről |
| nyújtottak madárürülékkel teli urnát, |
| ha tán panaszkodtam: „Éhes vagyok!” |
| Az ég szerelmére! Ne higgyetek nekik! |
|
| Reménytelen, hidd el, reménytelen |
| megsérteni avagy meggyőzni őket, |
| a helybenjáróknak a nagymenőket, |
| szerénynek azt, aki szerénytelen. |
|
| Az orrpiszkálás hasznos tett, akár |
| a seggvakarás, hogyha ők cselekszik. |
| A termékeny humusznak a beteg szik |
| vetésforgók hasznáról prézsmitál. |
|
| Életbölcsesség lesz a jóllakottság |
| és elvont tan az anekdotikus |
| részlet, véletlenek sora az okság |
|
| minden következménye. Hogyha ellent- |
| mondasz egynek, a válasz kurta „kuss!” |
| Ha szellemes vagy, a pofádba szellent. |
|
|
|
Fogas kérdés
| Fiatal, legalábbis nálam sokkal fiatalabb pályatársam, |
| akit személyesen nem ismerek, ezt a meglepő kérdést |
| intézte hozzám az „Élet és Irodalom” egyik nemrég |
| megjelent számában: „Ityeg-e a fityeg |
| a Duna-medencében?” Nos, miután a legkényesebb |
| kérdések alól sem szoktam kibújni, most is |
| felelni fogok legjobb tudásom szerint. Közbevetőleg |
| megjegyzem, hogy fiatal pályatársam szerint találkozásunk |
| a Fogaskerekű (sic!) étteremben történt. |
| A magam részéről csupán a Fogas étteremről |
| tudok, és bár oda a fogaskerekű vasúttal |
| juthatunk fel, magának az étteremnek |
| nincsenek kerekei, nem kell tehát attól tartanunk, |
| hogy ha helyet foglalunk benne, legurul velünk |
| a hegyről. Én ezt az éttermet csupán |
| 1972-ben látogattam, mikor is a közelben levő |
| Szabadsághegyi Tüdőgyógyintézet lakója voltam. |
| Sem a korábbi, sem a későbbi években |
| nem fordultam meg ott, s ebből következik, |
| hogy ha fiatal pályatársam verse |
| két-három évvel ezelőtti találkozásról beszél, |
| a vers nem íródhatott 1975-nél később. Sajnálatos volna, |
| ha az „Élet és Irodalom” szerkesztőségében hat évig |
| heverne egy vers. Ha így lenne, nem szabadna panaszkodnunk |
| a könyvkiadó vállalatoknál megszokott |
| két-három éves nyomdai átfutási időre. |
| Másik lehetőség, hogy fiatal pályatársam |
| asztala közelében nem én ültem, hanem valaki más, |
| aki talán hasonlított rám. Igaz, régóta gyanakszom, |
| hogy él egy hasonmásom Budapesten, |
| mivel a hatvanas években, egy budai eszpresszóban |
| ismeretlen néven szólított meg egy ismeretlen férfi, |
| és mindaddig nem hitte el, hogy nem az vagyok, akinek tart, |
| míg személyi igazolványomat elő nem mutattam. |
| Most – hála fiatal pályatársamnak – annyival többet tudok, |
| hogy ez a hasonmásom a Fogas étteremben is meg szokott fordulni. |
| A jövőben tehát semmi pénzért be nem tenném |
| oda többé a lábam, mert talán el is ájulnék |
| rémületemben, hogyha önmagamat |
| pillantanám meg a szomszédos asztalok |
| egyikénél. Még a balatoni fogas-filét is |
| otthagynám tányéromon, és fizetés helyett |
| rohanva pattannék fel a fogaskerekű vasút |
| legközelebbi járatára, hazaérve pedig |
| végleg a fogasra akasztanám lantomat is. Tulajdonképpen |
| ez a hasonmásom volna illetékes |
| felelni a kérdésre: „Ityeg-e a fityeg |
| a Duna-medencében?” De mivel nem ismerem |
| címét és nevét, kénytelen vagyok |
| feltételezni, hogy az ő nevében is |
| büszkén felelhetem Kisfaludy Károly szavaival, |
| nem feledkezve meg közben a Duna-medencéről sem: |
| „Él magyar! Áll Buda még!” |
|
|