Ha túllövünk a célon

B. P.-nek Ha megfricskázzák egy barátom orrát, s én azon nyomban bunkót ragadok, ha egy pontatlanul fogalmazott mondat dühbe hoz, melynek semmi korlát nem szab határt, ha mellőzöm a formát, mely a leghevesebb indulatot is mérsékli, magamra maradok, s a szélcsendben nem bonthatok vitorlát. Canossát hányszor járattak velem ártatlanul, mezítláb és telente! S most én kennék képzelt bűnt bárki másra? Idegen sírba temetett tetem minden hibánk. S az ember mit tehetne? Ásót fog, hogy a sírt újból felássa.