Háború és béke

A Hódító abban a hitben élt, hogy a történelmet maga teremti, bár csak vezér-figura volt a történelem sakktábla-mezőjén. Ugyanúgy kiütötte az idő, mint a rendjeles mellű urakat vagy a meztelen vállú hölgyeket, kik többé-kevésbé hibás vagy ódon franciasággal pletykálnak, csevegnek az ezerhatszáz oldalas regény lapjain. Ugyanígy ütnek ki minket az ismeretlen sakkozók a csak számunkra érthetetlen játszma közben. Nincs irgalom! Nincs irgalom a hadvezérnek, sem a tettvágyónak, sem a tunya tétlenség erejében magabiztos óriásnak. Nincs irgalom a grófok, dámák, hercegnők, udvaroncok tarka együttesének. Nincs irgalom az otthonából téli éjszakán világgá futó lángeszű aggastyánnak. Gondolom, hasonlóképpen végezzük mi is a századvég szalonjában vagy egy isten háta mögötti állomás várótermében vagy a csatatér tömegsírjában, fanyar krónikások, kik nem vagyunk elég erősek, útját elállni a vesztükbe rohanóknak.