Napraforgók
Feléd fordítjuk szüntelen az arcunk, |
bálványunk, éltetőnk, tüzes korong! |
Hasonlítunk hozzád. Talán miattunk |
aggódsz, ha fényed felhők közt borong. |
Szánd tányérképű rokonaidat |
rövidre szabott életük miatt! |
Számlálhatatlanok évmillióid, |
s kóróvá száradunk mi őszutóig. |
|
|