Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről
A fenségeset, a magasztosat |
ma már ellensúlyozni illik |
gúnnyal, öngúnnyal, a retorikát |
farba rúgni, csokoládéval enni |
a fokhagymás kolbászt, kirúzsozott |
száj fölé kackiás bajuszt ragasztani. |
S mi zajlik ezalatt belül? |
Ólomkatonák harca papírtigrisek ellen. |
|
Fontos-e a mellékes? Meglehet. |
Sőt meglehet, hogy a legfontosabb. |
Mellesleg szólva, a mellékes új |
mellékeseket s a mellesleg is |
új melleslegeket szül. Nem szabály ez, |
csak következmény, már-már követelmény, |
mit a költőnek tudni illenék. |
S a többit is, a fenntartásokat, |
a módosítást, a frissen leírt |
felülvizsgálását, és ráadásul |
tudni illik, hogy a központozás |
egyenrangú a mondanivalóval, |
sőt néha még több. Természetesen |
mindennek az ellenkezője is |
igaz, mert medvecukorhoz hasonló |
a költészet: édes is, savanyú is. |
|
Honni soit qui mal y pense.
Ennének-e medvecukrot a medvék? |
Elvileg igen, ha a csemegét |
el nem nyelné a széles szakadék, |
mely embertől medvét tátongva megvéd. |
|
De látom, medvéknek keresve kedvét, |
sétálgatni mackóival D’Orét, |
kinek bitorlom most szerepkörét, |
féltve medvék üdvét, ügyetlen ügyvéd. |
|
Jó volna nem látni többé trolit, buszt, |
csak mászni hajlékony fatörzseken, |
s mohón rágcsálni az eukaliptuszt. |
|
A járható ösvényt fölismerem |
már messziről, s száll szívem sóhaja: |
Jó írni s élni à la koala.
|
|
|
|
|