Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről
| A fenségeset, a magasztosat |
| ma már ellensúlyozni illik |
| gúnnyal, öngúnnyal, a retorikát |
| farba rúgni, csokoládéval enni |
| a fokhagymás kolbászt, kirúzsozott |
| száj fölé kackiás bajuszt ragasztani. |
| S mi zajlik ezalatt belül? |
| Ólomkatonák harca papírtigrisek ellen. |
|
| Fontos-e a mellékes? Meglehet. |
| Sőt meglehet, hogy a legfontosabb. |
| Mellesleg szólva, a mellékes új |
| mellékeseket s a mellesleg is |
| új melleslegeket szül. Nem szabály ez, |
| csak következmény, már-már követelmény, |
| mit a költőnek tudni illenék. |
| S a többit is, a fenntartásokat, |
| a módosítást, a frissen leírt |
| felülvizsgálását, és ráadásul |
| tudni illik, hogy a központozás |
| egyenrangú a mondanivalóval, |
| sőt néha még több. Természetesen |
| mindennek az ellenkezője is |
| igaz, mert medvecukorhoz hasonló |
| a költészet: édes is, savanyú is. |
|
Honni soit qui mal y pense.
| Ennének-e medvecukrot a medvék? |
| Elvileg igen, ha a csemegét |
| el nem nyelné a széles szakadék, |
| mely embertől medvét tátongva megvéd. |
|
| De látom, medvéknek keresve kedvét, |
| sétálgatni mackóival D’Orét, |
| kinek bitorlom most szerepkörét, |
| féltve medvék üdvét, ügyetlen ügyvéd. |
|
| Jó volna nem látni többé trolit, buszt, |
| csak mászni hajlékony fatörzseken, |
| s mohón rágcsálni az eukaliptuszt. |
|
| A járható ösvényt fölismerem |
| már messziről, s száll szívem sóhaja: |
| Jó írni s élni à la koala.
|
|
|
|
|