Az ihlet csapdája

Beismerem, hogy inkább csak alattom- ban vágyom lenni túl világias, mert rám ijeszt a túlvilágias koporsódeszka-reccsenés alattam. De ha többet törtettem és arattam volna a múltban, túl csekély vigasz lenne számomra: akkor is igaz, hogy az egyenleget ki kell mutatnom. A kegyelmet, melyben annyit csalódtam, mert lényege tömény irónia, nem csalja hozzám színlelt ájtatosság. Úgy járok, mint ha fölfedezi a pap a szentségtörőt az áldozóban, és szája elől elkapja az ostyát.