A szellem kéjelgései
Én, azaz a százbillió atom, |
mely engem képez, s mit énnek neveznek, |
én, hű antennája gyanús neszeknek, |
melyek átszűrődnek a falakon, |
|
én, aki majd kicéduláztatom, |
én, kit mumifikáltan polcra tesznek, |
én, akit decimálnak, jegyzetelnek, |
s bibliográfiákban lakhatom, |
|
megteszem az élőtől adatig |
vivő utat, s túljutok ama zónán, |
hol a kijózanult költő belátja, |
|
hogy az emberöltőnyi pásztorórán |
simogatnia más nem adatik, |
csupán egy pontosvessző térdkalácsa. |
|
|
|