Kettéhasadtan
|
„…a vers mintha két csigalépcsőn futna, s ezeket nekünk is egyszerre kell megjárnunk…”
Egy fülszövegből
|
Néha-néha az ember elbizony- |
talanodik, ha versenyt fut a verssel, |
egyszerre két lépcsőn rohanna le s fel, |
le az egyiken, fel a másikon. |
|
Mert szembefutni maga az iszony |
önnönmagunk felével, nemcsak egyszer, |
de többször is. Ezért van, hogy az ember |
elbizonytalanodik, el bizony. |
|
Megváltó berregés vet véget ennek. |
A manzárdszoba fél lakója csenget |
a félemelet fél házmesterének. |
|
Vannak, akik hiszik, s vannak, akik nem, |
hogy fölcsendül a rég-várt mester-ének, |
ha újra eggyé válnak ők a liftben. |
|
|
|