Mutatvány

Meghajlok, pedig úgyse lát e pillanatban eleven lény. Szorítom sorsom fonalát, talpam alatt képzelt emelvény. Szememben bámész öntudat. Bódult vagyok és elfogódott. Fák fordítják el arcukat, mikor meggyújtom a kanócot. Halk robbanás… Holthalovány szeme bámul az ablakoknak, míg fönn az égen koponyám csontszilánkjai felragyognak.