A lehetséges változatok

A lehetséges változatok száma hiába végtelen, akkor se több a szürke szín árnyalatainál, monoton kattogásnál. Mellünkben a metronóm lelassul, fölgyorsul, meg-megáll. Mindig megújulnak a minták, de mintha láttuk volna valamennyit a távoli múltban. A jelen unalma egyenlő a régi évek mulasztásainak lajstromával vagy a beszűkülő, zsugorodó jövőben várható szemernyi jóval, sokasodó bajjal. A szobrok fejére por hull, madarak ürüléke potyog. Húsz évben egyszer letisztogatják őket. A verseskönyveket is leveszik a polcról hébe-hóba. Valaki megért egy-egy sort, saját vérével telíti a kihűlt ereket, fényt lop a megtört szembe. De mégse több ez látszatnál, ártalmas önáltatásnál. Valójában homoksivatag lesz akkor már az arcunk, csak a szelek vésik belé érthetetlen ábráikat, csak a pusztaság nyughatatlan, örökké szomjas szelei.