Az arc homálya
| Szép az, hogy van, de mégis az a legszebb, |
| hogy végül semmi sem marad belőle! |
| Mint amikor egy súlyos rongy letörli |
| a fényt az égről, vagy ha a lyukas |
| zsebből kihullnak az utolsó |
| pénzdarabok. Nincsen homályosabb, |
| mint egy fakuló arc homálya, |
| mely az egész világra rátelepszik. |
|
|