Kerülőutakon

1 Mindig tilosban jár a kéz, zsebet metsz, vagy egy női hát langyos hómezején siklik tova. Csak néha mozdulatlan, akár az útmenti pléh Krisztusé, aki legyintene, ha tudna, s meghal, látszatra együgyűen, kufárokért és zsoldoskatonákért.   2 Csak a tükörben pusztít a tűz, a falak, bútorok sértetlenül maradnak. Ezért ver bilincsbe a tél, ezért fojt a vértolulásos arcú nyár nyershús-szagú lehelete. Ezért lép ki homályos műhelyéből a szájnyílást beforrasztó közöny.   3 A tudás szívszorító kaptatóján, szúrós szemek kereszttüzében, a rosszakarat bozótjába veszve, téves tapasztalás csapdáiban, az öncsalás kerülőútjain kell végül elbotolni, és mereven halottat játszani, mit nálunk mesteribben tud a veszélyt sejtő gyík vagy bogár.