Fohászok senkihez
| Az álnokság, a félrevezetés |
| selyemkesztyűs simogatásai… |
|
| kristálykemény, elrendező igazság! |
|
| Engedj bármilyen megszégyenülést |
| mint nemiszervek ábráit, amelyek |
| egy vizelde falán az esti fényben |
|
|
Megállapítások
| réztrombitákon a holdfény |
|
| a fotelokból felszálló por |
| szürkén rakódik a gondolatra |
| ujjaira most húz hüvelykszorítót |
|
| ismeretlen rovarok isznak |
| fon fölöslegesen az árnyék |
|
| tömegjárvány-e vagy személyes ügy |
|
|
További megállapítások
| vadkan törtet a rózsakerten át |
| ormótlan bálnahegy takarja el |
| ezüstrácsát a hullámfodrozásnak |
| s a kékben zölden úszó szigetet – |
| miről úgy hisszük tiszta és világos |
| bepöttyözi tudós széljegyzetekkel |
| a kommentátorok ügyeskedése |
| akik az érthetőt s nyilvánvalót |
| homályos-bonyolulttá magyarázzák |
| (avagy világossá az érthetetlent) |
|
| életfogytiglani zárkámban ülve |
| hallom a piac örök hangjait |
| a medvelánc-rázó melldöngetést |
| nyakkendőmintás szószátyárkodást |
| legokosabb lesz elhallgatni mindent |
| amit megtudtam másokról s magamról |
|
| mit építgettem egy életen át |
| látnom kell hogy már életemben |
| a hanyatlás penészes foltjai |
| ütköznek ki a város arcán |
| és a falak megunt felhámjukat |
| egy vállrándítással levedlik |
|
| megérkezésünk pályaudvarán |
| oroszlánképű mozdonyok pöfögnek |
| olvadt arany csordogál a magasból |
| sasok röpítenek kék baldachint |
| de sorsunk már kiosztott kártyalap |
| és nem leszünk azok akik lehetnénk |
|
| vidáman csillogó csempék között |
| lubickoltunk jó forró volt a fürdő |
| s ekkor élvezetünk tetőfokán |
| nagy hirtelen kihúzták a dugót |
| ijesztő zúgást hallunk fázva most |
| s nagyobb hidegtől tartva reszketünk |
| a kádat lassan elhagyó időben |
|
|
|