X. Y. elkárhozása
A várakozás tikkadt percei… |
Előbb-utóbb megjelenik az arc, |
mit oly keserves eltorzulva látni. |
Lassanként minden összedől, |
szakad a vászon, kétségbeesett |
kezek tépik a délután egét, |
s a nyitott szemek lámpáit kioltják. |
valami szárnyak fémes csattogása… |
Felkapnak a földről, elejtenek, |
hogy új szemével láthasson a vak, |
ne tapicskoljon önsajnálata |
Látom, ott lóg, már élettelenül, |
a régen félárbocra vont remény. |
Vigyázva, mint tükör felületén, |
lépések nélkül siklok, távozom, |
eltűnök egy korhadt palánk mögött, |
és beissza árnyékomat a föld. |
|
|