Farsang utóján
| Rég kialudt vonzalmak lobbanása, |
| mit az emlékezet elnyomni nem tud, |
| tiltott táplálékok ízlelgetése, |
| úttévesztések váratlan kalandja, |
| félrevezető kiáltások a ködben, |
| ki nem bogozható szagok csalétke |
| és ablakrésen át elpárolgó zenék, |
| ott, hol szomjas szelek kerülgetik a cégért, |
| s az elmulasztott alkalmak vinnyogva sírnak, |
| mint hóra kitett csecsemők… |
|
| Nem nyughatom, míg újra s újra |
| kibontom őket bugyraikból. |
| Kiktől koldulok, nékik adnám mindenem, |
| kiket marasztalnék, nem alkudoznak. |
| Ferde képű vakremény jár előttük, |
| nyomukban évtizednyi másnaposság, |
| lankasztó eseménytelenség |
| és az örökös józanság kolonca. |
| póznára szúrt, kivájt tökhéjban gyertyaláng. |
|
|
|