Személytelenül

Féltérdedet fölhúzva ülsz az üres délutánban, ottfeledve egy árokparton, félig-meddig fűhajjal már, s száraz kórószakállal. De mielőtt magába olvaszt s megemészt a falánk növényvilág, hártyásodó szemréseden keresztül meglátod a mozgalmas színpadot, ahol a névtelen szereplők minden fölbukkant s le nem írt sort, minden fontos, mégis elhallgatott szót, minden tagjaidban rekedt mozdulatot megismételnek személytelenül.