Mélytenger
Vállam ágak súrolják a sötétben. |
A fák tövébe hullok, mint a lomb. |
Zseblámpa kattanása. Rám hajolnak. |
Eltűnök. Egy falon kirajzolódom, |
|
és más leszek. Fölkelek és lenyugszom |
fényreklámok éjében s hajnalában. |
Hídkorlátok peremén siklom át, |
egyenletes zúgássá hengeredve. |
|
A holdnál gyorsabban fogyatkozom, |
felhőbe fullad sárga cikkelyem, |
s fölhangzom egy raktár mélyén, a néma |
pamutbálák között érthetetlen sikoltás. |
|
|
|