Mélytenger

Vállam ágak súrolják a sötétben. A fák tövébe hullok, mint a lomb. Zseblámpa kattanása. Rám hajolnak. Eltűnök. Egy falon kirajzolódom, és más leszek. Fölkelek és lenyugszom fényreklámok éjében s hajnalában. Hídkorlátok peremén siklom át, egyenletes zúgássá hengeredve. A holdnál gyorsabban fogyatkozom, felhőbe fullad sárga cikkelyem, s fölhangzom egy raktár mélyén, a néma pamutbálák között érthetetlen sikoltás.