Az ügyelő intelme

Miért érzed, hogy nem vagy itt, se túl, míg színpadias megvilágításban csúszkálsz a nagy vízválasztó gerincén, és elkövetkező háttereid a zsinórpadlásról lógnak föléd? Jelenlétednek mi az ürügye ott, ahol a jelenetek mind megfordíthatatlanok, s megválik inkább gyíkfarkától az idő, mintsem hogy visszarántsd? Hisz tudom, irtóznál a hallgatástól, az izzó szájkosártól akkor is, ha cipődben már más láb lépegetne, és levágott hajad a más fején viaskodna a széllel. Lásd be, hogy e festett világban, hol álom-ételt és italt fogyasztunk, hatástalan eszköz a szó, de roncsolni tud akkor is a kő, ha vízen tükröződő arcba dobják.