Az ügyelő intelme
Miért érzed, hogy nem vagy itt, se túl, |
míg színpadias megvilágításban |
csúszkálsz a nagy vízválasztó gerincén, |
a zsinórpadlásról lógnak föléd? |
|
Jelenlétednek mi az ürügye |
mind megfordíthatatlanok, |
s megválik inkább gyíkfarkától az idő, |
mintsem hogy visszarántsd? |
|
Hisz tudom, irtóznál a hallgatástól, |
az izzó szájkosártól akkor is, |
ha cipődben már más láb lépegetne, |
és levágott hajad a más fején |
|
Lásd be, hogy e festett világban, |
hol álom-ételt és italt fogyasztunk, |
de roncsolni tud akkor is a kő, |
ha vízen tükröződő arcba dobják. |
|
|
|