Egy hiányérzet margójára

Mivé válik az emlék a felejtés vegykonyháján, ahol ízetlenné és színtelenné pácolják, gőzölik képmutató szakácsok kenetteljes mozdulatokkal? S mivé leszünk magunk, mikor beleegyezésünket adjuk az alvilági művelethez? Részvétlenekké, vagy tán cinkosokká? Hiába néztük megrendülve végig az értelmetlen szenvedést – végül csak annyi volt a test, mint földre hullt, sötét ruhacsomó –, ha egy homályos ablak áll utunkba, ahol még az árnyék sem látszik át…