Találkozás

Még néha megjelensz az ingoványos szürkületben. Arcod sárgán világító holdudvarában elhalnak a fényérzékeny növények. Nem látható drótakadály borzolja tüskéit közöttünk. Az asztalon lassan elvérzik a vörösboros pohár, és jeladás reccsen a bútorokban. Elindulok, az eső tengerzöld hullámai arcomba csapnak, a léten túli navigációt próbálgatom, ügyetlen tengerész, akit mindig tévútra visz valami gúnyos szélroham, és küzd ereje fogytáig a rosszindulatú áramlatokkal. Vagy mint aki koromsötét szobában ébred, s találomra botorkál valamerre, székekbe ütközik, és tapogatózó keze az asztalon az apró tárgyak rendjét megzavarja, s az ajtót keresi, mit régen befalaztak…