Visszatérés

Egyszer majd visszajövök, és senki sem vesz észre, mécslángként föl-le futok az omladozó falakon, a gyomsűrűben keresem levedlett régi arcomat, fejem fölött a túlvilág krétaszín csillagaival. Lassan tájékozódom, mint a hajótörött, aki szélcsendnek képzeli a megállt időt. Gubója ha átforrósodik, izeg-mozog a báb, a rozsdás penge újra kibújik a kardhüvelyből, máglyák pattogó nevetése fúródik az űr fagyába. De az én gyönge fényem nem táplál idegen tüzet: árnyékok rácsai között reszketve kihamvadok.