A látogató
Te közelítesz-e hozzám, vagy én |
botorkálok ügyetlenül feléd, ki tudja? |
Lépéseket jelez halk ropogással |
a kavicsos út. Szél motoszkál |
a lepattogzott zöldű zsalugáteren. |
|
Pedig a bútorok, porlepte tárgyak, |
az elmosatlan poharak, edények |
mint valami alkalmi vérpad |
|
Mutasd, hóhér, mutasd időtlen arcod, |
mutasd palaszürke csillagaid |
tompa fényét a hamusivatagban, |
ahol úr vagy, mielőtt letarolnál |
pallosoddal, akár az őszi kertet, |
hol dércsípte gyümölcsök dideregnek |
|
|
|