A látogató

Te közelítesz-e hozzám, vagy én botorkálok ügyetlenül feléd, ki tudja? Lépéseket jelez halk ropogással a kavicsos út. Szél motoszkál a lepattogzott zöldű zsalugáteren. Irtózik az odabenn lakó elmúlni dolgavégezetlen. Pedig a bútorok, porlepte tárgyak, az elmosatlan poharak, edények mint valami alkalmi vérpad sivár kellékei… Mutasd, hóhér, mutasd időtlen arcod, mutasd palaszürke csillagaid tompa fényét a hamusivatagban, ahol úr vagy, mielőtt letarolnál pallosoddal, akár az őszi kertet, hol dércsípte gyümölcsök dideregnek hajnal felé…