Sorsvonal
| Talán csak egy marék agyag |
| vagy csillagok felé kitáruló növény, |
| talán egy csontgödréből kiszökő, |
| független szemgolyó leszek. Nem tudhatom. |
|
| Talán majd egy fasor fedélzetén |
| hajózom el, ha a száraz, meleg szél |
| az akácok fehér vitorláit dagasztja, |
| talán az irgalom magasságába lendül |
| a sorsomat himbáló mérlegserpenyő. |
|
| Talán kiválik a homályból a határkő, |
| hol tündöklő kard vágja ketté |
| az ösztönök sötét gubancát. |
|
|
|