A menekülő

Míg talpa a zsombékot tapogatja
az éjféli árnyékok mocsarában,
a félelem recéje lepi arcát.
Mázsás ólomtömb lett a levegő.
Fojtott hangon kiált.
Egy fal tövében összerogy.
Minden hiába! Már titokban
körbevették az üldözők.
Tehetetlenül forgolódik.
Irgalmas kéz nyújt színezüst
pengét feléje egy felhő mögül.
Megkönnyebbülten dől belé.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]