Az emlékező

És látja őket, látja arcukat, amint egy pocsolyából fölmerülnek, eszelősen csapódnak rá az ablakokra, s esőpászták maszatjává fakulnak. S nincs semmi eszköz, jöttük elleni, kóvályognak fel s alá a szelekben, s ő tudja: nem lehet nem hallani a morajló hangokat a falakban, s dübörgéssé növekvő ütemük fájó halántékán úgy hatol át, mint mikor a zongora fedelét durván lecsapják, és a futamok ideges csillagszóróját kioltják.