A régi ház

Egy gyomfölverte őszi kert vöröslik, hol az égő avar tüze tompán fénylik a ködön át, és a kőszobrot ellepő bozótnak ormótlan, zöld szoborformája van. Fölösleges belépni a szobákba, ahol törött ablakon, rozsdaszeplős tükrön árnyékokat táncoltat most a szél, s a tapétáról megszöktek a színek. Nem oldozhatja senki föl a jövevényt, ki halasztást kapott, a földön vesztegelni egyelőre. Odabenn se pattanna szét a homlokát szorongató vasabroncs. Jobb elrohanni messze, a korlát nélküli fahídon át, vagy nézni lenn a vasszínű vizet, amelyben arca eltorzult ellipszis, és szája megvonagló téglalap.