Szeles napon
Selyemtekercsek az őszi felhők…
Jü Hszin
|
Képzeld, hogy béna lábbal tolószékben ülsz, |
s úgy nézel föl az októberi égre, |
ahol csak imbolygó szigetekkel találkozol |
egy végtelen tekintet tengerében. |
|
Várj, míg a szél nemcsak a fák |
dohánysárga szakállát tépdesi, |
de téged is megfoszt vonásaidtól, |
hogy arcod meddő karsztvidék legyen, |
ahol a szakadékok, vízmosások |
egy cseppfolyós lávában gázoló |
őrült megfagyott lábnyomai. |
|
És selyemtekercsekről szó ne essék! |
|
|
|