Szeles napon
|
Selyemtekercsek az őszi felhők…
Jü Hszin
|
| Képzeld, hogy béna lábbal tolószékben ülsz, |
| s úgy nézel föl az októberi égre, |
| ahol csak imbolygó szigetekkel találkozol |
| egy végtelen tekintet tengerében. |
|
| Várj, míg a szél nemcsak a fák |
| dohánysárga szakállát tépdesi, |
| de téged is megfoszt vonásaidtól, |
| hogy arcod meddő karsztvidék legyen, |
| ahol a szakadékok, vízmosások |
| egy cseppfolyós lávában gázoló |
| őrült megfagyott lábnyomai. |
|
| És selyemtekercsekről szó ne essék! |
|
|
|