Magányosság

Füstgomolyokkal, felhőcafatokkal övezve
száguldok, ahol nincsen előre, se hátra.
Farkasszemet néz velem az önfényében sütkérező,
elégedett, aranyszínű arc.
Nincs se takarni-, se félnivalóm.
Nyugodt szívvel, ha tehetném,
szembeköpném zsarnokomat.
Ha nem feszülne a póráz!
Reménytelenül hordozom
szikláimat, tengereimet.
Élősdieim kihalnak,
mezőim elszikesednek.
Dajkám, a megőszült idő
ringatja örvénylő fejemet,
altatgat, hamuval betakar.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]