Magányosság

Füstgomolyokkal, felhőcafatokkal övezve száguldok, ahol nincsen előre, se hátra. Farkasszemet néz velem az önfényében sütkérező, elégedett, aranyszínű arc. Nincs se takarni-, se félnivalóm. Nyugodt szívvel, ha tehetném, szembeköpném zsarnokomat. Ha nem feszülne a póráz! Reménytelenül hordozom szikláimat, tengereimet. Élősdieim kihalnak, mezőim elszikesednek. Dajkám, a megőszült idő ringatja örvénylő fejemet, altatgat, hamuval betakar.