Dél

Tűrhetetlen napsütésben felbolydult darázsfelhő talál rám. Forró szélben mozdulatlan állok kavicsok záporában. Vénülő, töppedten aszalódó képek halnak bennem el. Cserben hagyja torkomat a hang. Cserben hagyja arcomat a vér. Állok száraz porviharban. Állok parázsló szőrbozótban. Állok a körém hurkolódó hőhullámok ostromgyűrűjében. Majd ha a szivacsos éjszaka likacsaiból hűvös fény szivárog, ujjal megérint, ki lát először, s összeomlok marék hamuvá.