Meglepetések

Megdöbben a szerelmes, ki évek óta vár a parkban, s mikor már lába gyökeret eresztett, és szél kuszálja lombhaját, meglátja hölgye ablakában a gyors, felvillanó fényt, az elmulasztottnak hitt jeladást. És megdöbben a gyermek, ha feldobott labdájából parányi pontocska lesz, majd elnyeli az ég. És meglepődik a lovas, aki azt hiszi, fennsíkon poroszkál, s egyszerre látja, hogy az árkok óriási homlokbarázdák, s meglepődik a vándor, ha egy rézsútos ösvény kaptatóján útjába áll az átugorhatatlan orrsövény. Meglepődünk mindannyiszor, ha arcot vált a megszokott jelenség, vagy ha az emlékek madárrajában megpillantunk egy szárnyas, különös lényt, valami ismeretlen szellemet, vagy ha unalmas zátonyunkról távoli part felé sodor a hullám, ahol üvegként átlátszók a sziklák, a földnyelvek mint pántlikák lobognak, s boldog a lelkünk, hogy fénylő kis kavics lehet a végtelen homokmezőben.