Shakespeare: XIX. Henrik
(Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné, tombárok, pálhahordozók)
DOWNTAR
| |
|
Felség, a franc föld künyső parlatán |
| |
|
elült a hadvasak zadorlata. |
| |
|
Bék ül kevély-csornáló Mars helyén; |
| |
|
s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát, |
| |
|
pohontyot vesztő, nyögsanyarta nép |
| |
|
tallót subál, polyhót vet parlagon, |
| |
|
s ha pönty aszalva, surboly ha beért, |
| |
|
újpénz fejében vesterát lakik, |
| |
|
zengő pakád szavára jár hokornyást, |
| |
|
s dibározik Bonárdus innepén. |
| |
|
A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót, |
| |
|
s hétért kitesz, még morcolánkodik, |
| |
|
Richárdot fölcihellve ellened, |
| |
|
ennhorjodat, míg téged elsümérel, |
| |
|
pihál, de csak kurtán s fonátosan. |
| |
|
Mert hosszú nótát a cölöpmadár – |
| |
|
hajósok tartják – ritka nap pityog. |
HENRIK
| |
|
Csitándiságomat csotválja még |
| |
|
e purhonya, ez a pöhös nyagóc! |
| |
|
S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak! |
DOWNTAR
| |
|
Cáp cselkesiddel sunnyog és butog |
ANYAKIRÁLYNÉ
| |
|
A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha! |
| |
|
Szotykon vatyorgó, páhás veckelem! |
| |
|
Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin |
| |
|
ennhorja ellen ily pórén pocáz! |
| |
|
Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke, |
| |
|
folyánk cihó duzzon rút harpocsán! |
| |
|
Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma, |
| |
|
hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád! |
| |
|
Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők, |
| |
|
miknek nedén a ded földemhedett! |
| |
|
Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb, |
| |
|
még torzs pöhöndiek között se, mint |
| |
|
e csép, ki szétmandangolá a hont! |
(elhónyál)
|
|