Város- és önarckép 1955
a járdák szürke tigrisek. |
e város, hol feszengve élek, |
mint a rozmár, mely visszatorpan |
mint a tapír, mely büntetésből |
dodgemet kénytelen vezetni. |
Bár lennék boldog pörsenés |
gyógytornász egyengette háton, |
zártkörű klubot alapított, |
s tarkón hajszál, mit maradék |
Ehelyett, úszólecke közben |
a fuldoklót kell játszanom, |
hogy mélyvízből kihúzzanak |
és kést fogjanak rám a parton, |
miközben a porondra lépnek |
s harakiristákat gyanítva |
jámbor önborotválkozókban, |
mit sem sejtő lábakra ejtik |
a súlyzót. S ha nem az enyémre, |
gyanúba fog néhány divatfi, |
az ormányforma-változásról. |
Sajnáljam-e hát, nem tudom, |
a vidám-parki rendezőség, |
s örvendjek-e, ha a jelenkor |
szerzett érdemeimre eszmél, |
s még árleszállítás előtt |
selejtbe tett mentőövet tűz |
|
|