Széljegyzet
Akad, ki megunta a szépet, |
s nem játssza az álmodozót; |
|
Ha lába tilosba botorkál, |
a nyalnok, a tollnok, a polgár – |
s hajdú, ki harangot önt. |
|
Látom, amint nekem esnek – |
mondván: „Anathema sit!” –, |
|
Szégyen alázna, ha járnám |
hol annyi az unt tabu s bálvány, |
|
Szégyen alázna, ha tűrném |
|
|
|