Egy rossz költő halálára

Ő volt a mesebeli tyúk: sohase költött, noha kotlott. Hol járt, göröngyös volt az út, s helyette is verslába botlott. Mint falkából kimart vadállat, rítt a sorvégről lemaradt rag. Rímei párra nem találtak, s végül is pártában maradtak. Mennydörgés volt ajkán a sóhaj, s átkot nyöszörögve kiáltott, mit visszapöcköltek azonnal fejére ügybuzgó szeráfok. Nem boldogul a föld alatt se, mert kötött formájú a kripta. Lábvizek nimfája, fogadd be lelkét szürke hullámaidba!