Hamualma
Kizsarolod a szélcsendtől nyugalmát, |
hogy égető homokvihar legyen. |
Emléked holttengeri hamualmák |
ízét idézi fel most ínyemen. |
Ha föld vagy, néped meghal szomjan, éhen, |
ha barlang vagy, benned tigris tanyáz, |
ha templom vagy, nem mondanak misét benn, |
ha ház vagy, hát lakatlan az a ház, |
rozsda hízik a kulcstalan vasajtón, |
vakablaktól vakulnak a falak. |
Nem ítéltelek el, csak a tulajdon |
irgalmatlan szívedre hagytalak. |
|
|