Töredék

Valami történt, amit most sem értek: egy éve nem szólsz hozzám. Furcsa csönd ez. Egy várost, hol a tornyok égig értek, közömbös mozdulattal összedöntesz, s a rom fölött bolyongsz, te szép kísértet. A küszöbökről szétroncsolt kutyák halálig hű tekintete követ, de vádolnak az üszkös csonkú fák, üres talapzatok, málló kövek… Mint istennő, ki hasztalant teremtett, továbblebegsz, hogy feldúltad a rendet. Kéklő csóvák nyomodba sisteregnek, de félelem nélkül haladsz előre te, a hideg égövnek kedvelője, hogy gőgöd oltárán magadnak áldozz. Hát tudd meg végre: nincs közöd a fákhoz, nincs közöd a plántákhoz és füvekhez, az állatokhoz és az emberekhez! Hozzám se..................