Ismeretlen hatalmak
Ha dől a fal, a már vállal nem tartható, |
a legbenső világ homályában lakó |
|
Tárnáim éjjelén nyüzsögnek tettre kész |
s öblítik szüntelen vérpályám gyülevész |
|
Az arc nélküli rém, ha ők lépnek elő, |
s megáll az idegen arcokból rám törő |
|
Lelket belém, mikor föladnám a csatát, |
Gyümölcsharangjukat így kongatják a fák, |
|
|
|