Öngúny

Bár elméd nagy gonddal színezte ki, nem volt soha hiteles a bizarr táj. Gyönyörködött-e benne valaki, ha virágról vagy holdfényről szavaltál? Mondhattad aszúbornak a vizet, kéjnek a kínt és rózsának a retket, több gúnyolód akadt, mint irigyed, s valld be, a nők sem oly nagyon szerettek. Karod izmai nem arra valók, hogy erejük az érckaput bezúzza, s a levegőbe siklott az a csók, amelyet homlokodnak szánt a múzsa. Nem vagy gazdag, se szép, se fiatal. Ha lantod peng, nem hangzik fel a nagy dal. Pástétomodban túl sok a pacal, melyet az utókor ízekre vagdal.