Öngúny

Bár elméd nagy gonddal színezte ki,
nem volt soha hiteles a bizarr táj.
Gyönyörködött-e benne valaki,
ha virágról vagy holdfényről szavaltál?
Mondhattad aszúbornak a vizet,
kéjnek a kínt és rózsának a retket,
több gúnyolód akadt, mint irigyed,
s valld be, a nők sem oly nagyon szerettek.
Karod izmai nem arra valók,
hogy erejük az érckaput bezúzza,
s a levegőbe siklott az a csók,
amelyet homlokodnak szánt a múzsa.
Nem vagy gazdag, se szép, se fiatal.
Ha lantod peng, nem hangzik fel a nagy dal.
Pástétomodban túl sok a pacal,
melyet az utókor ízekre vagdal.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]