Önhittség

Engem köszönt a porcelántorony
kilencezer csengője reggel óta.
Hajam álhaj, szemöldököm korom,
piros falábon járok, mint a gólya.
Kegyeskedtem versem elmondani,
s enyém lett az opálszemű királylány.
Homlokomat szent macskák talpai
illették az Áhítat Délutánján.
És este, bár a vásár még zsivajgott,
a tarkasapkás főpapok s a majmok
rézcsörgőt rázva tódultak körém.
Mézsört kínáltak s gyömbéres befőttet…
Láttam, hogy szinte leigázta őket
a lényemből kiáradó fölény.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]