Utolsó napom
| Ha eljön az a nap, mikor a betegágyban |
| feküdni sem tudok, felültetnek, s miként |
| egykor barátaim, kiket meghalni láttam, |
| palackból szürcsölöm az édes oxigént, |
|
| el bírom-e vajon panasz nélkül viselni |
| a szenvedést? Miből meríthetek erőt, |
| felülmaradni e legutolsó türelmi |
| játékban a sötét bizonytalan előtt? |
|
| Mint aki hídon áll és vízbe ejti csokrát, |
| s ijedten nézi, hogy ragadja el az ár, |
| míg végképp eltünik, akkor úgy gondolok rád, |
|
| vagy mint a tengerész, ki elveszti az éjben |
| szerelmesét, s aztán csak össze-vissza jár |
| az ópiumpipás keleti ünnepélyen. |
|
|
|