Nagy téli éj
Nagy téli éj. A csillagok remegnek, |
amíg körmömre fújva ballagok. |
A Sarkot választom lakóhelyemnek, |
vagy egy bolygót, egy messzi csillagot; |
|
oly tájat, hol fülembe sose téved |
nyáresti zaj s a lombok lágy nesze; |
magányosan gubbasztom át az évet, |
lekötve tart a pólus mágnese. |
|
Egy eszkimókunyhó talán tanyát ád, |
s majd fókazsírral töltöm meg a lámpát, |
és bámulom a gyenge, sárga fényt, |
|
mint sarkutas, kiben fagyott a lélek, |
s halakkal és jegesmedvékkel élek, |
tiltó parancsod száműzöttjeként. |
|
|
|