Reménytelenül

Emlékedtől ha szabadulni bírnék, mily boldog lennék, mily elégedett. Nem kell a pénz, nem érdekel a hírnév, csak gyógyítsa be végre sebemet csoda, sebészkés! Hol lehet a műtő, a megváltás? Ó, bánjatok velem irgalmasan, ti nők! Forró s lehűtő lángok marnak, nyaldosnak szüntelen. Erőm csüggedt. Reménytelen a harcom, mert arcod átvilágít minden arcon, tilt a csóktól, nem enged el az ágyig, s mint madárral, csak félig elevennel, sötét kezek labdáznak a szivemmel, mely elrepülni, menekülni vágyik.